A Nemzetközi Szociális Munkás Akcióhálózat (SWAN-I) Kiáltványa

A Nemzetközi Szociális Munkás Akcióhálózat (International Social Work Action Network, továbbiakban  SWAN-I) radikális szociális munkás szervezetek és támogatóik globális szervezete. Néhány országban (pl. az Egyesült Királyságban, Írországban, Görögországban, Dániában) tagszervezeteink Szociális Munkás Akcióhálózatnak (Social Work Action Network) nevezik magukat, de vannak olyan helyek is, ahol a helyi csoportok saját hagyományaikat követő néven működnek (Boston környékén pl.  Boston Liberatory Health Network – Bostoni Felszabadító Egészségügyi Hálózat).

A SWAN-I-hez tartozó csoportokat a politikai akciót és politikai kampánymunkát a szociális munka gyakorlata fejlesztésének eszközeként értelmező attitűd iránti elköteleződés egyesíti, mely gyakorlatnak  a szociális munkába bevonódott, abban résztvevő, abban részesülő vagy azt alkalmazó összes fél érdekét kell szolgálnia. A helyi csoportok tudják legjobban megérteni közvetlen politikai környezetüket, a  SWAN-I nem ír elő semmilyen kötelező tevékenységet  tagszervezeteinek, azok a közösen vallott értékek mentén, egyes konkrét  kampánytevékenységekben, illetve a radikális szociális munka gyakorlatának fejlesztésében és hagyományainak országaikban való elmélyítésében segítik egymás. A  SWAN-I tagszervezetei formálisan a következő pontokkal értenek egyet, illetve ezekben egyeznek meg:

A. Elkötelezettek vagyunk az emberek, illetve az emberi szükségletek magasabb rendűnek való értelmezésében a profittal szemben.

B. A teljesen finanszírozott szociális, egészségügyi és jóléti szolgáltatásokért küzdünk, melyekhez való ingyenes és alanyi jogon járó hozzáférés mindenki számára garantált. Tisztában vagyunk vele, hogy a világon sokféle jóléti modell létezik, alapvető szempontunk az, hogy a szociális, egészségügyi és jóléti szolgáltatások mindenki számára ingyen és a legmagasabb színvonalon legyenek hozzáférhetőek.

C. Egyértelműen a szociális, egészségügyi és jóléti szolgáltatások privatizált formái ellen vagyunk, mivel ezek privatizált formája elmélyíti az egyenlőtlenségeket, fokozza az elnyomást, és mert a közszolgáltatásoknak soha nem szabad megfelelniük a magánprofitképzés követelményeinek és elvárásainak. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyunk kritikusak az állami szociális szolgáltatások formáival szemben, mivel tapasztaljuk, hogy az állam az emberek érdekei helyett a tőke és a nemzeti elitek érdekeit szolgálja.

D. A megbélyegzés és a szelektivizmus (szelektivizmus- az “érdemesség szempontjainak” érvényesítése) minden formáját ellenezzük a jóléti szolgáltatások megvalósításában. A szociális munkához, egészségügyi és jóléti szolgáltatásokhoz való hozzáférés jog és nem kiváltság.

F. Teljes mértékben elkötelezettek vagyunk annak elve mellett, hogy azon embereknek, akik a szociális szolgáltatások bármelyikében részesülnek, részt kell venniük minden őket érintő döntés meghozatalában. A Disability Rights Movement (Fogyatékkal Élők Jogvédelmi Mozgalma) szavaival élve: “semmit rólunk nélkülünk”.  Hisszük, hogy minden, a szociális munka folyamatában résztvevő ember a szociális munka,  az egészségügyi és szociális szolgáltatások jobb finanszírozottságában és minőségének emelkedésében érdekelt.

G. Az egyenlőtlenség és az elnyomás minden formája ellen vagyunk.

H. Szociális munkások hálózataként felismerjük, hogy a szociális munka alkalmazásának szerteágazó formái léteznek: az egyénekkel való munkától kezdve, a közösségi munkán keresztül a kampánymunkával és a politikai jellegű nyomásgyakorlással bezáróan. Nem létezik egyetlen “helyes szociális munka modell”. Ugyanakkor valljuk, hogy bár a szociális nehézségek megélése és tapasztalása egyének szintjén is megtörténhet és történik, korunk szociális nehézségeinek és problémáinak közös gyökere korunk neoliberális kapitalizmusának szervezeti modelljében és természetében keresendő.

Más szavakkal: a legtöbb egyénenként megtapasztalt problémának közösségi  és társadalmi okai vannak, ilyenformán a kollektív, politikai gyakorlat jelentheti a társadalmi gyökerű problémák megoldását. A szociális munkának vállaltan politikai projektnek kell lennie.

 

A kiáltvány eredetileg 2020.06.19-én a Új Szemlélet szociális szakmai műhely és akciócsoport blogján jelent meg. Jelen közlésben az utolsó mondat került módosításra, ahol a "társadalompolitikai", helyett szimplán "politikai projekt"-ként fordítottuk a vonatkozó szövegrészt - az eredeti kiáltvány szellemiségének megfelelően.

Kiáltvány a békéért!

Civilek a békéért!

 

Az egy éve indult ukrajnai háborúból brutális hasznot húz a globális nagytőke, miközben ez a háború megöl, nyomorba dönt sok millió embert és pusztulással fenyegeti az emberiséget.

A profit azonban soha nem előzheti az embert!

Alulírottak ezért csatlakozunk Alice Schwarzer, a nők egyenjogúságáért harcoló német újságírónő és Sahra Wagenknecht, a német Balpárt (Die Linke) politikusa a Change.org honlapján 2023. február 10-én közzétett alább olvasható kiáltványához ( https://www.change.org/p/manifestfuerfrieden-aufstandfuerfrieden?fbclid=IwAR1-ht31etXlbzYMpVfmy2-eE39ZC3NwdLVaFI-BxLc-Jbs0CInrEzV7-k0), - amelyben a fegyverszállítások eszkalációjának azonnali leállítását követelik, továbbá tűzszünetet és béketárgyalásokat.

Felhívjuk az európai közvélemény figyelmét arra: a tartós békének elengedhetetlen feltétele, hogy Ukrajna függetlensége mellett az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek kollektív jogait is szavatolják!

Le a háborúval, le az imperializmussal!

Ma, 2023. február 10-én van az ukrajnai háború 352. napja. Eddig több mint 200.000 katona és 50.000 civil halt meg. Nőket erőszakoltak meg, gyerekeket ijesztettek meg, egy egész nemzetet traumatizáltak. Ha a harcok így folytatódnak, Ukrajna hamarosan egy elnéptelenedett, elpusztult ország lesz. És Európa-szerte sokan félnek a háború kiterjedésétől is. Féltik a saját és gyermekeik jövőjét.

Az Oroszország által brutálisan megszállt ukrán népnek szüksége van a szolidaritásunkra. De mi lenne most a szolidaritás? Meddig kell még harcolni és meghalni az ukrajnai csatatéren? És most, egy évvel később, mi valójában ennek a háborúnak a célja? A német külügyminiszter nemrég arról beszélt, hogy „mi” „háborút vívunk Oroszország ellen”. Komolyan?

Zelenszkij elnök nem titkolja célját. A beígért tankok után most vadászgépeket, nagy hatótávolságú rakétákat és hadihajókat követel - hogy Oroszországot teljes egészében legyőzze? A német kancellár továbbra is biztosítja, hogy sem vadászgépeket, sem „szárazföldi csapatokat” nem akar küldeni. De hány „vörös vonalat” léptek már át az elmúlt hónapokban?

Félő, hogy Putyin legkésőbb a Krím elleni támadás esetén maximális ellentámadást indít. Vajon akkor megállíthatatlanul haladunk lefelé a világháború és az atomháború felé vezető csúszós lejtőn? Nem ez lenne az első nagy háború, ami így kezdődik. De lehet, hogy az utolsó.

Ukrajna - a Nyugat támogatásával - megnyerhet egyes csatákat, de nem tud háborút nyerni a világ legnagyobb atomhatalma ellen. Ezt mondja az USA legmagasabb rangú katonatisztje, Milley tábornok is. Ő patthelyzetről beszél, amelyben egyik fél sem győzhet katonailag, és a háborút csak a tárgyalóasztalnál lehet befejezni. Akkor miért nem most? Azonnal!

A tárgyalás nem jelent megadást. A tárgyalás kompromisszumok megkötését jelenti, mindkét oldalon. Azzal a céllal, hogy megakadályozzuk további százezrek halálát és még rosszabbat. Mi is így gondoljuk, a német lakosság fele is így gondolja. Itt az ideje, hogy meghallgassanak minket!

Mi, német állampolgárok nem tudjuk közvetlenül befolyásolni Amerikát és Oroszországot vagy európai szomszédainkat. De számon kérhetjük és számon is kell kérnünk kormányunkat és a kancellárt, és emlékeztetnünk kell őt esküjére, amellyel „a német nép kárát hivatott elhárítani”.

Felszólítjuk a kancellárt, hogy állítsa le a fegyverszállítások fokozását. Most! Egy erős szövetség élére kell állnia a tűzszünet és a béketárgyalások érdekében mind német, mind európai szinten. Most! Mert minden egyes elvesztegetett nap akár 1000 további emberéletbe kerül - és közelebb visz minket egy 3. világháborúhoz.

Alice Schwarzer és Sahra Wagenknecht

A csatlakozók névsora:

Artner Annamária közgazdász; Barát Endre szociológus; Bassa Zoltán közgazdász; Benyik Mátyás közgazdász, az ATTAC Magyarország elnöke; Berta Tibor; Cs. Kádár Péter hangmérnök-újságíró; Csernó Tibor pszichológus-hallgató, vállalkozó, Vörös Szittya Kollektíva ; Dóczi Péter elnök, Alternatíva Párt; Farkas Péter közgazdász (Marx Károly Társaság); Félegyházi Tamás közgazdász (MSzP); Ferencz Norbert radikális szociális munkás; Fogler Tibor; Galba-Deák Ádám baloldali aktivista; Galló Béla szociológus; Hortobágyi Anna közgazdász; Hegyi Gyula volt országgyűlési és EP-képviselő; Huszti Andrea baloldali politikus; Juhász András nemzetközi kapcsolatok szakértő, elemző – Globális Kihívások, Szocializmus a többpólusú világban, Ipswich (UK); Juhász Géza programozó; Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás blog; Kalmár Szilárd szociálpolitikus, Munkások Újságja; Kerites Péter informatikus; Kiss Viktor politológus; Konok Péter történész; Kórodi Péter a Magyar Munkáspárt ózdi alapszervezetének elnökségi tagja; Kovács Gábor informatikus; Kovács Péter informatikus; Krausz Tamás történész; Lebanov Barbara joghallgató; Leiter Martin egyetemi hallgató; Lesti Ágnes kommunikációs vezető; Lipusz Balázs, Vörös Szittya Kollektíva; Morva Judit közgazdász, a Le Monde diplomatique magyar kiadásának főszerkesztője; Nefelejcs Gergő a Tett alapítója; Noé Krisztina gyógypedagógus; Pázmán Koppány fizikus; Rona Péter baloldali aktivista (Szervezők a Baloldalért); Schiffer András ügyvéd, volt országgyűlési képviselő; Somi Judit munkásaktíva; Sebestyén György, Baloldali Alternatíva Egyesülés; Semegi Richárd dozimetrikus (ISZOMM); Szanyi Tibor volt országgyűlési és EP-képviselő; Szatmári Réka feminista aktivista; Szász Gábor gépészmérnök (Baloldali Alternatíva Egyesülés); Székely Sándor volt országgyűlési képviselő; Szilvássy Péter, Eszmélet Baráti Kör; Szöllősi Istvánné volt országgyűlési képviselő; Tarsoly Antal ny. honvéd őrnagy, volt szakszervezeti vezető; Trasciatti Attila amatőr filmes; Tóth Kata baloldali aktivista; Vajnai Attila mérnök; Várnai György baloldali aktivista; Völgyesi Krisztián pultos, volt önkormányzati képviselő; Zollai András villamosmérnök

forrás:  BALMIX és Szócikk

Törekedve gondoskodik az állam

 A szociális ágazatban dolgozók szélmalomszerű küzdelmet folytatnak. Küzdelmet folytatnak a létszámhiányból adódó túlterheltséggel. A túlterheltség fenntartásával a 15/1998. NM rendelet 1. mellékletében foglaltakat hagyják figyelmen kívül a fenntartók. A fenntartók a szociális szolgáltatások fenntartása érdekében a szakmai színvonalat csökkentik. A szakmai színvonalat csökkentik az ágazatban nem szakirányú végzettséggel dolgozók jelentékeny száma. Jelentékeny a száma a szakvégzettség nélkülieknek a szakmában. A szakmában szakirányú felsőfokú végzettség nélküli személyes gondoskodásra feljogosítottak anyagi elismerése ugyanannyi, mint a felsőfokú szakirányú végzettségűeké. A szakirányú végzettségűek eddig hiába követelték a pálya és pszichológiai alkalmassági vizsgálatokat a létszámhiány miatt ezeket visszautasította az állam. Az állam törekszik a szociális ellátórendszer klerikalizálására. A klerikalizálás eredményeként meghirdetésre került a: szociális munka helyett a személyes gondoskodás. A személyes gondoskodás az alapja a szociális intézmények és intézkedések rendszerének, miközben az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős. Felelős, mindenki saját maga, miközben a transznacionális vállalatok által támogatott politikai-gazdasági hatalommal rendelkezők indítanak háborúkat. Háborúkat indítanak, előidézve ezzel menekült-, humanitárius-, élelmiszer- és energiaválságot. A menekült-, humanitárius-, élelmiszer- és energiaválságot fokozza a fizetőeszköz értékének csökkenése (infláció). A fizetőeszköz értékének csökkenése és az előzőek jelentősen érintik a szociális biztonságot. A szociális biztonság az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában: minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosításához alkalmas életszínvonalhoz. Az életszínvonalhoz 2015 óta nem számol a Központi Statisztikai Hivatal minimumot. Minimumot az Alkotmánybíróság szerint az Alaptörvény a szociális biztonsághoz való jog kapcsán nem tartalmaz. Tartalmaz ugyanakkor az Alaptörvény XIX. cikkében szereplő „törekszik” kifejezést. „Törekszik” kifejezés azt deklarálja, hogy Magyarországon a szociális biztonság garantálása nem alanyi alapjog, hanem államcél. Az államcél, a gondoskodásra törekedés. A gondoskodásra törekedés eredménye a szociális ellátórendszer fenntartása. A szociális ellátórendszer fenntartását és működtetését az Alaptörvény követeli meg az államtól. Követeli meg az államtól anélkül, hogy bármely ellátás konkrét formájára és mértékére vonatkozóan bárki számára Alaptörvényben biztosított jogot keletkeztetne. Jogot keletkeztetne a 13. cikke révén a szociális és egészségügyi segítségre az Európai Szociális Karta. Az Európai Szociális Karta a magyar jogrend részévé a 1999. évi C. törvény elfogadásával vált. Elfogadásával vált a jogrendünk részévé, melyre Magyarország törekszik. Magyarország törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson.

 

felhasznált irodalom:
Szociális biztonsághoz való jog védelme a nemzetközi jogban

A szociális biztonsághoz való jog Magyarországon a rendszerváltozás óta eltelt időszakban

Lakhatási Minimum - szociális munkás munkacsoport javaslatai

 

Még 2021 októberében állított össze a munkacsoport egy 11 pontból álló javaslatcsomagot (ez egy nyersebb anyag) majd már 2022 elején a 6 főre duzzadó munkacsoport az alábbi javaslatokat dolgozta ki a Lakhatási Minimum (https://lakhatasiminimum.hu) 20. pontjában megfogalmazott szociális munka finanszírozásának növelése hátteréül:

"20. A lakhatással kapcsolatos eladósodás, a lakásvesztés megakadályozása, illetve a hajléktalanságból való kivezetés érdekében elengedhetetlen a szociális munka finanszírozásának növelése, a szociális szakma anyagi megbecsülésének megteremtése, a szociális szférában dolgozók szakmai fejlődésének biztosítása."

1. A probléma rövid leírása:

A családsegítő szolgálatoknál működő adósságkezelők és maguk a családsegítők is későn, vagy egyáltalán nem értesülnek a tartozásról akkor, amikor még ez kezelhető lenne. Mivel a lakásvesztés megelőzése a jogcím nélküliség megelőzésénél kezdődik ezért a jelzés a lakásszerződés hosszabbítás előtt is indokolt. 

Mit lehet ez ügyben tenni:

Lakhatási jelzőrendszer kialakítása, a gyermekvédelmi jelzőrendszerhez hasonlóan.

45-60 napot meghaladó adósság, illetve lakásszerződés-hosszabbítást megelőző 30. napon esedékes állapot esetén a lakhatási jelzőrendszer keretében az illetékes vagyonkezelő és/vagy közös képviselet, lakásügyi osztály jelzéssel él a területileg illetékes szociális intézmény felé adósságkezelés céljából. 

2. A probléma rövid leírása:

A szociális bérlakások és lakásügynökségi lakások bérlőit korábbi bizonytalan lakhatásuk és szegénységükből adódó nehézségeik sérülékenyebbé teszi más társadalmi csoportokhoz képest, ezért pszicho-szociális támogatásuk indokolt. 

Mit lehet ez ügyben tenni:

Lakhatási mentorhálózat kialakítása. Lakásügynökségi lakások, illetve szociális bérlakások esetében a sikeres pályázó/kérelmező legalább 1 szociális felsőfokú végzettségű szakembert is kapjon.

3. A probléma rövid leírása:

A lakásfenntartási támogatás visszavezetéséhez elengedhetetlen ennek az amúgy központilag, egységes összegnek a “svájci” indexálása. 

Mit lehet ez ügyben tenni:

Jogszabályban lefektetni a lakásfenntartási támogatás szabályozását a fentiek szerint.

4. A probléma rövid leírása:

Az önkormányzati bérlakások esetén a közös költség ún. különszolgáltatási díj néven kerül kiszámlázásra, melyet sok esetben települési szinten kiegészít egy ún. adminisztrációs díj, melyet a helyi vagyonkezelők számláznak “ügyintézés, postázás” címen még akkor is, ha digitálisan történik a számlabefizetés. Ezen két tételből (különszolgáltatási és adminisztrációs díj) összeálló összegek sok esetben a teljes lakásfenntartási költségek 30-60%-át teszik ki, jóval meghaladva a lakásbérleti díjak összegét. Az összegek mértéke a lakástv. rendelkezései alapján lokális szinten kerül megállapításra, így pedig nagy egyenlőtlenségek tapasztalhatóak ezen a téren. Ahogyan a tartalmában is különbségek tapasztalhatók, hiszen például a felújítási alap, vagy a tartalékképzés nem közvetlenül a lakhatással összefüggő költségelem, mégis sok esetben ráterhelik a bérlőre.

Mit lehet ez ügyben tenni:

Lakástörvényben szabályozott egységes tartalmú és mértékű/összegű különszolgáltatási díj meghatározása önkormányzati és egyéb szociális jellegű vagy lakásügynökségi (szociális, költségelvű, piaci) lakások esetében.

5. A probléma rövid leírása:

A szociális területen dolgozók teljeskörű bérrendezése, a szociális ellátórendszer a közfeladatot ellátó ágazatok között a legalacsonyabb átlagbérrel rendelkezik, ilyen feltételek mellett a szociális szakemberek pályán tartása és az új dolgozók belépése (szakember utánpótlás) problémás.

Mit lehet ez ügyben tenni:

Ágazati illetményrendszer rendezése. A bérek értéktartását meg kell oldani, (fenntartótól függetlenül) elengedhetetlen a bértábla éves indexálása (indexálás lehet több módon, mindenkori minimálbérhez vagy, mint az országgyűlési képviselők esetében a nemzetgazdasági átlagbérekhez). A végzettségek és a szakmai tapasztalat szerinti bértábla megtartása, melyben a szintlépéshez a fenntartótól függetlenül beszámításra kerüljön az ágazatban eltöltött munka- és jogviszony ideje. Jó mintaként az egészségügyi bérrendezés szolgálhat. A középfokú végzettségűek esetében egy az egyben kellene alkalmazni a szociális ágazatra, míg a mintegy 13500 főiskolai végzettségű szakember legalább a diplomás minimálbérrel és ehhez indexált bértáblával, míg, az egyetemi végzettségű szakemberek (2900 fő) pedig az orvosokhoz hasonló bérezésben javasoltak részesülni.

6. A probléma rövid leírása:

A szociális ágazat jelentős munkaerőhiánnyal küzd. Ráadásul a szakmai létszámirányszámok és a létszámminimum normák alapján az ágazatból a tavalyihoz képest is, jelenleg mintegy 11 ezer szakember hiányzik. A meglévő szociális ellátórendszer működtetése is akadozik, amivel az amúgy szociális szolgáltatást igénylők és arra jogosultak alkotmányos/emberi jogai sérülnek, életminőségük csökken.

Mit lehet ez ügyben tenni:

A bérrendezésen kívül ill. ezzel párhuzamosan a munkakörülmények javítása:

• szigorúan betartatni a 15/1998 NM rendelet 1. számú mellékletében foglaltak alapján a gyermekjóléti és gyermekvédelmi személyes gondoskodás formáinak szakmai létszám irányszámait és létszámminimum normáit (pl: minden 25 ellátott családra 1 fő családsegítő), 

• rekreációs szabadság (pl: 5 évente 6 hónap képzési fizetett szabadság),

• szociálisok 40 (40 év szociális ágazatban /állami, önkormányzati, egyházi, civil/ eltöltött jogviszony után nyugellátásra jogosult, ebbe a képzési idő is beleszámítandó),

• az ágazatban dolgozók egységes heti munkaideje a fokozott pszicho-szociális megterhelés miatt maximum 36 óra.

7. A probléma rövid leírása:

A települési önkormányzatoknál jelenleg piaci-közgazdasági alapon kezelik a közösségi lakásvagyont. A vagyonkezelés így indokolatlanul eltúlzott kizárólagossággal rendelkezik a területen, ami ellentmond a közösségi lakásvagyon szociálpolitikai funkcióinak. Piaci szempontok uralkodnak egy alapvetően közcélokat szolgáló szegmensben.

Mit lehet ez ügyben tenni: A települési lakásgazdálkodás elsősorban közösségi célzatú, így pedig népjóléti alapon történik a lakások bérbeadása. Ezért a közeljövőben vagyonkezelők helyett lakásügynökségekbe kell bevonni a közösségi- és a nem hasznosított magán-lakásvagyont. 

Szociális lakhatási divízió kialakítása.