"Nem mind 1, hogy az okos hülyéskedik vagy a hülye okoskodik."

 - pár nappal ezelőtt beszélgettem utcai szociális munkás kollégámmal, aki ezzel az idézettel ajándékozott meg egy sztori kapcsán:

Vagyis az érzéketlen (rendőrködő) szociálisnál már csak egy rosszabb van; amikor a rendőr megpróbál "szociáliskodni".
Történt ugyanis, hogy Budapest egyik kerületében az éjjeli menedékhely a telefonon érdeklődő rendőröknek megvallotta, hogy náluk bizony van hely és jöhet még ember, rendőrkomáék felbuzdulva az információn tüstént serénykedni kezdtek és ledorgálták, az amúgy nem kiemelt aluljáró (vagyis éppen ennek köszönhetően szegregátum) placcán tartozkodó, ott életvitelszerűen tartózkodó fedél nélküli embereket, hogy "bizony tessék felállni" és "bemenni a szállóra" mert "bizony ott van hely"! "Itt nem maradhatnak" ... innen általában ismerjük a mondanivalót és az azt kísérő "kényszerítő intézkedést" is. Eddig talán még laikusként (ha azok volnánk) nem is találunk semmi kivetnivalót, hiszen a rend őrei rendeletet ill. parancsot hajtanak végre és náluk ennek nem a megkérdőjelezése, hanem haladéktalan végrehajtása a divat. Vagyis nincs semmi meglepő a sztoriban.
Ebben az esetben, fontos tényező, hogy bár az említett menedékhelyen valóban van hely, azonban az lévén nem koedukált (a hajléktalanellátó intézmények elhanyagolható része koedukált) így azon nők, akik föl lettek szólítva a hivatalos személy által, bizony értetlenkedve vették tudomásul, hogy a kerületben lévő egyetlen férfimenedékhely netán a téli hidegre való tekintettel őket is szívesen látja,(?)

Ha másra nem, akkor egyfajta vágybeteljesítő szociális munkára 50 egynéhány férfi mellé.... 

(természetesen az érintett nők nem tudtak a menedékhelyre bemenni)

Fűtsünk be!

Találkozzunk 2010. december 29-én, szerdán 17.00 órától 19.00 óráig József Attila szobránál. Az összegyűjtött pénzt a helyszínen megszámoljuk, és még az idén eljuttatjuk a Csereháti Roma Önsegítő Egyesületnek. Ők fát vesznek a pénzből azoknak, akiknél röpködnek a mínuszok!
Fűtsünk be nekik, érezzék a szolidaritás melegét!
Amikor levittük a karácsonyi adományt Borsodba, kétségbeesett emberekkel találkoztunk. Fagyoskodó önkéntesek kezdték szortírozni egy hideg közösségi házban az ajándékokat, a ruhákat és az élelmiszert - a 21. században.
Odalent ezekben a napokban nem csak az utcán repkednek a mínuszok. Sok lakásban is fagyos a levegő, emberek naphosszat nem merészkednek elő ágyukból. A rőzsegyűjtőket elzavarják az erdőkből, ha visszamennek, börtönbe kerülnek, a fa megfizethetetlen, a gáz a legtöbb szegény házba sosem volt bekötve.
A fővárosban ezrek demonstrálnak a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások és a sajtó szabadsága miatt. Sok mindenkinek fontos célok, de csak ennyi baj van az országban? A parlamenti ellenzék csak a polgári értékeket félti, a reménytelen nyomorról, arról, hogy a kormányerők már a kukázókat is ellenségnek tekintik, szó sem esik? Pedig százezrek vannak reménytelen léthelyzetben. Ez a tél sem fog elmúlni úgy, hogy embereket ne saját lakásukban érjen utol a fagyhalál.
Barátaink, szimpatizánsaink többsége is komoly harcot vív a mindennapokkal. Kinek a fűtésszámla, kinek a svájcifrank-hitel, kinek egy kiló kenyér megvásárlása a legnagyobb probléma. Mégis több alkalommal tudtuk megmutatni, hogy ha akarunk, tudunk segíteni.
Segítsünk ismét! Gyere el demonstrálni, és hozz egy ezrest fára a szegényeknek! Ha nincs, akkor gyere el és legyél velünk, mutassuk meg hogy vagyunk még néhányan, akik küzdeni akarunk a nyomor ellen!

Hajlék- és munkanélküliek karácsonya!

Az idei Határ úti karácsony kiemelkedően fontos számunkra, hiszen a hatalom az elmúlt néhány hónapban meghozott intézkedései kriminalizálják és ellehetetlenítik a fedél nélkül élő és a munkanélküli embereket. Az ország vezetői az egyének hibájaként próbálják megjeleníteni az alapvető lakhatás szükségletének kielégítetlenségét és a technikai fejlettségnek köszönhető munkanélküliséget, miközben az állampolgárokat állítják be bűnbaknak. Pedig jól tudjuk, hogy a probléma gazdasági-politikai szinten gyökerezik. A hatalom a közelmúltban meghozott rendeleteivel kísérletet tesz eltüntetni a szemünk elől egy egyre elviselhetetlenebbül szemet szúró kapitalista bajt, ami a számukra is egyre kínosabb. Az eddigi passzív, liberális és némileg megengedő struccpolitika után, most rendészeti módszerekkel próbálják leplezni az egyre kevésbé leplezhetetlent: 

VÁLSÁG van.

December 24-i jelenlétünk az aluljáróban már magában kihívás a hatalom számára, hiszen jelzi a probléma megoldatlanságát. A még dolgozók és lakhatással rendelkezők számára pedig intő jel és egyben tájékoztatás, hogy – önhibájukon kívül – őket is bármikor utolérheti a nyomor.

---

Lakhatást, ne zaklatást!

A tüntetés éjszakája (dec. 15. Blaha Lujza tér)

A főpolgármester 2010. november elején jelentette be, hogy a „Társadalmi megbékélés programja” keretében az utcai szociális munkások felmérik, hányan élnek a főváros kiemelt aluljáróiban és december 15-ig speciális elhelyezési formákat ajánlanak fel számukra. Mivel ez az az időpont, amelyet megjelölt Tarlós István, ameddig legálisan tartózkodhatnak bizonyos aluljárókban (összesen 13 aluljáró érintett) a hajléktalanok.

A főpolgármester azt nyilatkozta, hogy „aki még mindezen feltételek biztosítása ellenére is agresszív módon megpróbál ragaszkodni ahhoz, hogy az aluljárókban éljen életvitelszerűen, az törvényen kívül helyezi magát tudatosan; azzal úgy fogunk eljárni, ahogy el szoktak járni az önmagukat tudatosan törvényen kívül helyező emberekkel szemben”. E fellépés foganatosítására a Fővárosi Közterület-felügyeletet utasította, valamint a szociális munkásokat jóval farsang előtt beöltöztette a "társadalmi megbékélés programja" feliratú megkülönböztető/láthatósági mellénnybe.

A hajléktalan emberek, csak azért, mert nincs otthonuk, nem bűnözők. Sem a közterület-felügyelőknek, sem a rendőröknek, végképp az utcai szociális munkásoknak nincs felhatalmazásuk jogellenes esemény hiányában korlátozni bárki közterület-használatát. 

"Aluljáró helyett emberibb körülményeket" - szól a hagyományos szociális munka szakmai lépéssorozatát megalapozó jól hangzó kampánymondat, melynek célja nyíltan is a tűzoltás: a jelenleg tartósan, életvitelszerűen aluljárókban lakó hajléktalan embereknek olyan lakhatási lehetőségeket biztosítson, melyek igénybevételével elkerülhetik a várható intézkedések számukra negatív következményeit.

A hagyományos szociális munka újra nem rest és vigyázzban állva pattan, hogy a hatalom embertelen intézkedéseinek megpróbáljon emberibb arcot adni. Még véletlenül sem próbál maga megoldást nyújtani, nem a következményekre, hanem az okokra reagálni. Az események után fut ahelyett, hogy tiltakozna, bojkottálna, vagy egyszerűen beintene. Még jó, hogy vannak szakmai és érdekvédelmi csoportok, melyek nem függnek a hatalomban ülőktől ill. az általuk utalt és megítélt normatívától.

Mitől emberibb a túlélő pont?

Egykori utcásként különösen rossz látni, hogy már az utcai szociális munkásokat is elérte a szociális munkán belüli "rendszert stabilizáló", "a hatalmi elitet szolgamód kiszolgáló", "a kapitalizmus ápolójaként munkálkodó" ideológiai áramlat. És bizony a végeken dolgozó, amúgy lelkiismeretes és elhivatott kollégák, oly "szakmai" lépésekre kényszerülnek, melyekkel aligha értenek egyet.

A hatalom felhasználva vezetőiket, akik fülke forradalmak ide, 2/3 nem oda, átmentik évről évre magukat de legfőképp befolyásukat és aláírnak ilyen "megállapodásokat".

Ezzel kiszolgáltatva kollégáikat, akik a gyakorlatban kénytelenek jelmezben fel alá cirkálni és győzködni a lakhatás nélkülieket miért jobb, ha bemennek egy tömegszállásra, ahol nem az általuk hozott szabályok irányadóak és ahol megszabják egy felnőtt embernek, hogy mit s hogyan tehet.

Cserébe nem fagy meg. Ennyi. Nem több. - Persze ez sem kevés, - mondhatnánk, de talán így a XXI. század virradóján az EU keleti határvonalán nem itt kellene tartanunk. 

Önrendelkezés nélküli élet. "Szabályok, rendszerek, a szállásokon konfekció emberek" (az eredeti szövegben "az utcákon").

"Aluljáró helyett bérlakáshálózatot" - baszki, ez volna egy valamirevaló szociális munkás kampánymondata. De hangozhatna így is: Emberibb körülményeket, kapitalizmus helyett!

Most kitiltjuk vagy itt-ott mégis ott maradhatnak a hatalomban ülők törvénymódosításainak kiszolgáltatott fedél nélküliek?

Csak egyes, amúgy turisztikailag fontos pontokról tüntetjük el a kapitalizmus mellékhatásait, mintegy látszatmegoldásként?

Mert ha igen, akkor jelentem: ez köztéri szegregáció!

Furcsa mód ebben az esetben a részleges tiltás súlyosabb és még alkotmánysértőbb, mintha teljesen kitiltották volna az érintetteket, a saját (általában évek óta) lakhelyüknek számító területről. 

A romák szegregátumainak létrehozása után, újabb társadalmi réteget súlyt az uralkodó osztály és kényszerít szegregációra, mégpedig a fedél nélküli embereket, akik puszta jelenlétükkel kivívták a hatalom ellenszenvét. 

A fedél nélküliek aluljáróban való tartózkodásukkal, "fricskák" voltak a rendszer szemében. Az aluljáróban élt hétköznapjaikkal demonstrálták a kapitalizmus egyik legnagyobb bűnét, melyet képtelen kezelni:  

a lakhatási szükséglet kielégítését.

A Város Mindenkié csoport egész éjszakás december 15-i Blaha Lujza téri demonstrációjához ezért csatlakozunk és minden Tőlünk telhető lehetséges módon támogatjuk.

kapcsolódó cikk:

"Aluljáró helyett emberibb körülményeket"

Itt az idő!

A három szakszervezeti konföderáció (SZEF, Autonóm, MSZOSZ) december 4-én szombaton 11 órára a Roosevelt térre az Akadémia elé demonstrációra hívja a munkavállalókat, köztük minket a szociális szférában dolgozókat is!

Többek között:

mert rólunk döntenek nélkülünk!
mert a kötelezően összegyűjtött pénztári befizetéseinket most  "kötelezően választhatóan" elveszik!
mert megint velünk fizettetik meg a válságot! 
a közszférában már 3 éve tartó bérbefagyasztás miatt!
a várható leépítések miatt!



Gyere Te is, Mi ott leszünk!