Végre; több hónapnyi reménykedés és türelmetlenkedés után megjelent a részlete - a szociális ágazatban soha eddig nem tapasztalt elszántság és ennek eredményeként megvalósuló összefogás letöréséért - az egyoldalúan a kormány részéről beígért bérpótléknak.
Egyoldalú volt, hiszen a dolgozókat közvetlenül képviselő 5 szakszervezet által életre hívott sztrájkbizottság a mai napig követeli, az egészségügyben végrehajtott bérkompenzáció szociális szférába való átültetését, valamint az állandó ágazati egyeztetést!
A szakszervezetek által követelt bérfejlesztés költsége, mintegy 30 milliárd forint a tegnap megjelent bérpótlék mintegy 9 milliárd forintba került, vagyis még az egyharmadát se teljesítette a kormány a követeléseknek, arról nem beszélve, hogy a bérpótlék az mellett, hogy bármikor megvonható, nem épül bele például a műszakban dolgozók műszakpótlékának bérszámfejtésébe sem.
4127-4192-4258-4913 Ft
Ennyi a nettó bérpótlékemelése a C, D, E és F kategória 1-es fokozatában lévő szociális területen dolgozóknak...
"Vicces, szánalmas, megalázó" - ezen jelzők röpködnek a közösségi oldalakon a szociális területen dolgozók bejegyzéseiben.
A szakszervezetek egy része, már amelyiket meghívták tovább brusztol a tárgyalóasztaloknál, az egyre nyilvánvalóbban időt húzó kormánnyal.
"...a sztrájk olyan érdekérvényesítési forma, melyben az emberek a sztrájk során aktivizálódnak, ugyanakkor az ezt megelőző mobilizáló erőt a sztrájk meghirdetése eredményezi" - ezt már Georges Sorel francia szindikalista írja.
Amiért előhozakodtam ezzel az idézettel az, hogy a szakszervezeteink vagy legalábbis testületi ülések hiányában, - legalábbis eddig még ebben a tárgyban nem hívattak össze - szakszervezeti vezetőink késlekednek a sztrájk meghirdetésével.
Joggal tehetjük fel a kérdést: mire várnak?
Kivárásukkal a szociális szféra munkavállalóit fosztják meg annak lehetőségétől, hogy a hazai szociális munka történetében először maguk a dolgozók is együttesen, egymásért kiállva küzdjenek az őket jogosan megillető anyagi megbecsültségért, szakmájuk elismertségéért, társadalmi státuszuk emeléséért.
Sajnos mi radikális szociális munkások, mint egyéb más helyeken (tankönyvekben, szakmai szervezetekben) itt is margóra szorulunk és hiába javasoljuk a sztrájkot, az érdekvédelmi vezetők még kivárnak, eközben a napok telnek múlnak és a szociális terület dolgozóinak egy része ahogyan egyikük írta: "olyan semminek érzi magát és a munkáját , de holnap felkel és az otthonban lakók ezt nem láthatják, ez igen nehéz."
