2014. október 24., péntek

2014. október 23-i beszédem a Blahán


Üdvözlök mindenkit! Főiskolai diplomával rendelkező, jelenleg betanított munkásként dolgozó, 33 éves szakszervezeti tag és ifjúsági vezető vagyok. Az alaptörvény szerint nem, a gyakorlatban viszont családban élő, egy 2 éves, házasságon kívül született gyermek apukája.
Fiatal érdekvédőként azt kell mondanom: a szakszervezetek rendszerváltás utáni szerepe finoman szólva is ellentmondásos. Ahogy ’56-ban a hatalom pártját fogták a munkástanácsokkal, vagyis a néppel szemben, úgy az elmúlt 25 évben is sokszor szegődtek a dolgozói érdekekkel ellentétes érdekek szolgálatába. Szakszervezeteinket a társadalom alapvető civil szervezeteiként definiáljuk. Szakszervezetként éppen ezért ma arra lenne szükség, hogy ne csak civilként hivatkozzunk magunkra, hanem kezdjünk el végre úgy is működni: legyen bennünk kurázsi, legyünk pártfüggetlenek, legyünk szolidárisak és szolgáljuk a dolgozók érdekeit a profit érdekeivel szemben. Szakszervezeti vezetőként vallom: csak így lehetünk újra hitelesek a nép szemében!
A szakszervezeti munka évszázados, kitartó küzdelemben érte el a ma oly természetesnek tűnő fizetett szabadságot, az ötnapos munkahetet,  a táppénzt, a méltányos végkielégítést, vagy a munkanélküli segélyt. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ezek a vívmányok milyen kemény és életveszélyes harcok árán születtek meg! A rendszerváltás óta ezek a kiharcolt jogok folyamatosan épültek le. De 2010 után, az Orbán-rezsim által bevezetett új Munka Törvénykönyve nyíltan hadat üzent nemcsak a szakszervezeteknek, hanem a munkavállalóknak is. Reálbéreink tartósan csökkennek, az adó felzabálja a végkielégítést. Egyre kevesebb a táppénz összege és egyre rövidebb ideig jár az álláskeresési támogatás. Az elmúlt fél évtizedben a társadalom túlnyomó többségét alkotó bérből és fizetésből, a napi munkából élő állampolgárok életszínvonala és létbiztonsága tartósan és jelentősen romlott!


Fel kell ismernünk - itt egy nemzet menetel a bérminimum, az általános közmunka és az általános bérrabszolgaság felé!


Hogy beszélhetnénk a munkavállalók védelméről, ha látjuk, hogy ma a gyógyulás esélyeit a beteg fizetőképessége határozza meg?
Ha látjuk, nem lesz tisztességes betegbiztosítási-, és működőképes nyugdíjrendszerünk?
Ha látjuk, hogy a gyermekeink a közoktatás szándékolt kudarcai miatt  tudatlanok maradnak?
2007-ben szociális munkásként az elesettek oldalán állva, velük karöltve harcoltam az életlehetőségeik javításáért, a tehetetlenség leküzdéséért és a nélkülözés megszüntetéséért. Utcán és erdőben hajléktalanságban élő-, illetve börtönben fogva tartott emberekkel. Mára azonban a szociális ágazatban dolgozókért küzdök, akiknek átlagbérei nem érik el a létminimum szintjét.


Ma a hivatásos segítők javarésze dolgozói szegénységben él!
Mára nem kizárólag a szegények lettek üldözöttek, hanem maguk a szegények szövetségesei, segítői is, legyenek civil, egyházi vagy állami segítők.


Össztársadalmi érdek, hogy a köz alkalmazásában dolgozók: a bölcsödei dolgozók, a szociális szakemberek, a közgyűjtemények dolgozói, az egészségügy, a kultúra, vagy az oktatás területén dolgozók a valós társadalmi súlyuknak megfelelő bért kapjanak.


A közszférában foglalkoztatottak többsége szellemi munkát végez, de jövedelmük közel 50 százalékkal kevesebb, mint a versenyszféra azonos képzettségű munkavállalóié. A fizikai munkakörökben dolgozóknál nincs ilyen szakadás, ott a bérek mindkét szektorban kiugróan alacsonyak. 40 ezer közszolga minimálbérért dolgozik. Ez havonta nettó 66.500 forintot jelent. De nincs sokkal jobb helyzetben az a 150 ezer fő sem, akik szakmunkás bérminimumot, vagyis 77.300 forintot visznek haza.
Hogyan tehetnénk hát szabaddá magunkat, ha ilyen riasztó a dolgozói szegénység mértéke?


Én jelenleg betanított szakmunkásként többet keresek, mint a felsőfokú végzettségemmel, diplomás szociális munkásként. Azért vállalok szerepet a szakszervezetben, mert meggyőződésem, hogy csak úgy válhatok szabaddá, ha munkavállalóként Magyarországon nem kényszeríthetnek lehetetlen körülmények közé. Ha majd a napi 8 órás munkavégzés végén nem az lesz kérdésem: egyen a család, vagy fizessem be a számlákat?


Éppen ezért a feladatunk adott: nem csak belépni kell a szakszervezetekbe mindannyiunknak, hanem meg is kell változtatnunk azt. Az élethelyzetünk javulása csak a szakmánk érdekképviseletén keresztül valósulhat meg.

Éljen a Köztársaság!

(A beszédemnél felhasználtam a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnöki tisztségére jelölt Boros Péterné MKKSZ  főtitkár középtávú szakszervezeti programjának bizonyos részeit.

2014. október 4., szombat

"Zsolt van válságban" (Beszámoló tanszéki esték 8. - Szocmunka helyzete)

Győri Péter egészen eddig jutott a csütörtökön megrendezett szociális munkás tanszéki estén megrendezett "közös töprengésen" - ahogyan Nyilas Mihály fölkonferálta moderátorként az eseményt.

Szerencsére többeknek kinyílt a bicska a zsebében és ennek hangot is adtak, és voltak "nagyjaink", akik látható módon teljesen elvesztették a valósággal való viszonyukat. Olyannyira, hogy burkolt cenzúraként még az is le lett tiltva, hogy Bugarszki Zsolt hiányában reagáljunk és értelmezgessük magát a vitaindító gondolatokat. 
Véleményem szerint (melyben ez az este megerősített) megérkezett és már régóta itt van az "új generáció és az új szemlélet", melynek nincs más feladata mint a tiltakozást-ellenállást szervező, a petíciót aláírató, az emberek (ebben az esetben szociális munkások) részvételiségét célzó módszertant alkalmazni, és a létező elnyomást tudatosító szociális munkásoknak átvenni a szakmai színtereken zajló diskurzusok, szervezetek, képzések stb. irányítását.   

És akkor a beszámoló:

Résztvevők:
Nyilas Mihály moderátor
Szoboszlai Katalin szociális munkás, főiskolai docens
Szabó Lajos klinikai szakpszichológus, ny. főiskolai tanár
Uray Gergely szociális munkás (gyermekvédelem)

Nyilas a következő 5 bevezető kérdést tette fel, melyre szeretett volna kitérni, megtárgyalni:

1. Mi az, hogy szakma?
2. "Helyzet van!?"
3. Képzés helye - funkciói-diszfunkciói
4. Praxis
5. Mérleg 25 évről racionálisan
6. Szakma jövőképe

Első kérdésre:

Szoboszlai Katalin igen "erősen" bekezdett, hiszen határozottan állást foglalt, hogy "szociális munka az, amit szociális munkások végeznek"
- mint kiderült ez lehet a formálódó új generáció és régi-új szemléletű szociális munkások koalíciójának alapvető minimuma. A szociális munkás pedig az, akinek van szakirányú felsőfokú végzettsége erről.

Szabó Lajos

idézve vkit, "szeretnie és gondoskodnia kell, aki ezt a hivatást végzi"
"a segítő szakmát végző, olyan specialista, aki a források és támogató háttér specialistája".
"hídakat építünk a családok felé"

Uray Gergely

nem merné azt mondani, hogy csak a diplomások szociális munkások, már csak azért sem, mert próbál úgy tekinteni korábbi munkájára, amikor még nem volt szociális munkás, hogy az is szociális munka volt
"mikor én is diploma nélkül dolgoztam, azt is merem szociális munkának nevezni"

Szoboszlai

a kérdés természetesen bonyolultabb és összetettebb ennél, a szociális munkát nem diplomás szociális munkások kezdték, bizonyos dolgokat ki kell mondani...

Szabó

a szociális gondozó is részese a szociális munkának

2. kérdés

"Helyzet van, Bugarszki szerint válság van" - Nyilas

Uray

Nem osztom ezt a pozitivista megközelítést, hiszen feltételezi, hogy korábban jobban mentek a dolgok, de az is igaz, hogy rossz felé megyünk és szűkülő térben

Nyilas: Bugarszki "morális válságról is ír" a kontroll és a szolgáltató funkció ellentmondásáról

Szoboszlai

nem sikerült válaszokat adni, a válság tünet a történetek után megyünk

Szabó

ha a szociális munka megbukott, akkor a magyar társadalom is megbukott
ez egy etikailag érzékeny szakma, "felelősségünk a klienseink sorsa"
A szociális munkásnak vastag bőrének kell lenni, a kulcskérdés, hogy milyen érték, milyen norma az mely szerint működik a szociális munkás, ugyanakkor a klienseknek is tudni kell alkalmazkodni a világhoz.
Meg kell teremteni a kontrollok és kliensek autonómiájának egyensúlyát.

Uray

sokféle képzés van sokféle értékrenddel

Nyilas
szociális munka követte a társadalmi-szociálpolitikai változásokat?

Szoboszlai 

a képzés a hazai gyakorlatból és külföldi tapasztalatokból áll össze
ugyanakkor az eszközök és módszerek elmaradása tapasztalható

Szabó

volt diákjaival való találkozása során megkérdi "mit vittek magukkal?" szemléletet és értékeket vittek magukkal az ismereteket meg megtanulta megfigyelhető, hogy nem túl felülértékelése az elméleteknek a gyakorlati szakemberek oldaláról

a szociális munka sebezhető, felépítettük az iskoláját, de a műhelyét nem.
az oktató nem tud úgy oktatni ha nincs eleven kapcsolata a gyakorlati szakemberekkel

Szoboszlai

A szociális munkát a szociális munkás tanulja a praxisban is, a terepmunka nagyon fontos, a praxis legyen megrendelő a képzés felé

Nyilas

az angolszász társadalomkritikai attitűd köpenyéből bújtunk ki

Szabó

nem túl erős a laterális gondolkodó képesség 
("egy ötletgeneráló és problémamegoldó technika, amelyben úgy hozunk létre ötleteket, hogy újszerűen tekintünk a meglévő dolgokra" - forrás) 

Nyilas 

van olyan terület, amellyel elégedettek lehetünk?

Uray

túlzott eufóriát nem éltem meg

Szoboszlai

nem tudok ilyen területet mondani, talán a hajléktalan ellátás, a küzdelmek itt-ott beérnek

Szabó

hiszem, hogy képes a szakma belső fejlődésen végigmenni

Hozzászólások kérdések

Kondor Zsuzsa

adott társadalom értékeit kell átadni vagy a szociális munka idelizált értékeit?

Rábai Joyi

Műhelyek vannak

Fülepi Henrietta

Mit üzentek a pályakezdőknek?

Szoboszlai

Tedd a dolgod!

Zilai

nézőpontok átalakultak, szükségletek nem változtak, egyfajta egység megtalálása a feladat, a tettek épülnek be a szociálpolitikába

Kerezsi Klára

érvek kellenek a politika felé, hogy ezzel is felvértezzük a szakma képviselőit a minisztériumban, hogy amikor az ágazatok közötti elosztás folyik, akkor legyenek megfelelő érvei

Kis Diána

a szakmai megbecsültség a bérek függvénye is

Győri Péter

a címben szereplő idézet volt tőle ezen a napon a legjellemzőbb gondolat

Szarka Szandra

"ideges vagyok"
kerülgetünk vmit, ami nincs kimondva, a szakma milyen helyzetbe van belekényszerítve?

Hegedűs Zsuzsa

nem dolgozunk együtt

Hegyesi Gábor

nincs levédve a szakma
szociális munkás a diplomás, a szociális munka túlnőtt mintegy felette áll a szociálpolitikán
ugyanakkor a más végzettségűek szociális szakemberek de nem szociális munkások
más szociális munkát kell csinálnunk mint 20 éve 

Gosztonyi Géza

divergál a szakma, forrásokért folytatott harc egymás ellen zajlik


Alacsony Zsóka 

a vége felé felállt egy elsőéves hallgató, aki mintegy kimondta, hogy ez az egész egy "rendszerellenes"
azt már csak én teszem hozzá, hogy: 
SZAKMA