2018. március 26., hétfő

Szakmaetikai rendezetlenség

A legismertebb közösségi oldalon megjelent nagy vihart kavaró bejegyzés (miszerint egy otthonában gondozott érintettnek feltehetőleg az idősgondozója egy cetlin iránymutatásként leírta, melyik egyéni képviselőjelöltre és pártlistára kellene majd szavaznia mintegy 1,5 hét múlva) újra ráirányította a figyelmet arra a hiányosságra és szabályozatlanságra, mely immár 30 éve várat magára a szociális szakmában.

Bár van egy Szociális Munka Etikai Kódexe, melyet a Szociális Szakmai Szövetség közreműködésével 1995-ben írt alá több szervezet - és bizonyos időközönként felülvizsgálnak, - azóta mindösszesen 10 civil szerveződés csatlakozott a Kódexhez, így kötelező érvényűnek tekintve tagjai számára.

Ennek a 29. pontja erre az esetre is iránymutató:

"A szociális munkát folytató szervezetek nem használhatják fel a segítő folyamatot pártpolitikai célokra, vagy vallási meggyőződés befolyásolására."

De mi van azokkal, főként egyházi fenntartású intézményekkel ill. az állami és önkormányzati szektorban tevékenykedő munkáltatókkal, akik ezidáig nem csatlakoztak a Kódexhez és nem is hoztak létre egy alternatív szakmai etikai normákat tartalmazó gyűjteményt? Így nemhogy a szociális gondozóikra, hanem egyetemi, főiskolai, alap- vagy mesterképzésben szerzett oklevéllel rendelkező munkatársaikra sem vonatkozik ez a Kódex.

Sőt!

A szociális ágazat képzési, továbbképzési programjának megújulására mintegy 12 milliárd forintot költ el a szakállamtitkárság. Gondolhatnánk ennek részeként ideje lehetne egy valódi, - a szociális ágazat egésze által magára kötelező érvényűnek elismerő - Etikai Kódex megalkotására és elfogadására.
Az államtitkárság szakszervezeti (MKKSZ Szociálisok) javaslatra bár felkérte az általa 2015-ben létrehozott szociális szakmai kollégiumokat (összesen 7), de ezek úgy nyilatkoztak, hogy nem szükséges a Szociális Munka Etikai Kódexének felülvizsgálata és esetleges szélesebb elterjesztése a szociális szakmában.
(Érdekesség, hogy a szociális szakmai kollégiumok némely tagja megegyezik a 3SZ Etikai Kollégiumának tagjával).

Maga a Kódex egyébként is a saját definíciója alapján kizárólag a felsőfokú szakirányú végzettségű munkatársakra vonatkozik, akik netán annak a 10 civil szerveződés közül valamelyiknek tagjai és szociális munkát végeznek. Utóbbi kitétel igen fontos, hiszen így történhetett, hogy pár évvel ezelőtt az országgyűlésben törvényhozó szociális munkás vagy szociálpedagógus végzettségű képviselők, akik megszavazták a közterületen életvitelszerűen tartózkodó (fedél nélküliek) szabálysértő jogállását, a 3SZ Etikai Kollégiumának állásfoglalása alapján, mivel ők nem szociális munkát végeznek, így nem ítélhetőek el ez ügyben. Lásd itt.  

Vagyis még ha netán fenn is áll, hogy valamely egyesület tagja a szociális szakember, azonban nem szociális munkát végez, akkor nem vonható felelősségre. Legalábbis ha országgyűlési képviselő az illető, akkor biztosan nem.
Természetesen a munkáltatók az elmúlt években ennek ellentmondó gyakorlattal is éltek: egy szociális munkást, aki munkaidőn kívül "megzavarta" ill. ellentüntetőként részt vett a Budapest Pride-on később elbocsátották állásából.

Így marad a jelenlegi állapot, mely úgy tűnik egyaránt megfelelő mind a szakállamtitkárságnak, mind a szociális szakmai kollégiumoknak és magának a 3SZ-nek is, aki így a jelenlegi "nincs és van is" állapot fenntartásával egyedüliként őrködhet és tetszeleghet az önkéntes semmit nem érő Etikai Kódexe felett.

Kapcsolódó:

Szociális Munka Etikai Kódex 

Szociális szakmai kollégiumok

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése